Említettem, hogy nem csak az írás a hobbim, hanem többek közt a kézműveskedés is. Minden évben kitűzöm célként magamnak, hogy megismerkedek (legalább) egy újabb kézműves technikával. Jelenleg 25 technikát tudok összeszámolni, melyet viszonylag rendszeresen alkalmazok. Hét évvel ezelőtt a pirográf volt soron, és így visszagondolva nagyon furcsa, hogy akkor nem sikerült megkedvelnem, most meg egy kiállításon vettem részt a képeimmel.
A pirográfról annyit kell tudni, hogy égetéssel képes mintát felvinni fára és állati bőrre. Vannak köztük olcsóbb, egyszerű szerkezetek, és drága, hőszabályozós változatok is, ahol az alkotó állíthatja be a kívánt hőfokot. Én a legolcsóbbat vettem meg, mely kb. 6-7000 forintba került, ma már akár 2000 forintért is be lehet szerezni. Több, cserélhető heggyel látták el, bár én csak kétfélét használok közülük.
Emlékszem, először csak apró motívumokat égettem vele, és kiegészítő díszítésként használtam, sőt több mint egy évig pihent a szekrényemben használatlanul. A fordulópontot egy Karácsony jelentette, amikor mindössze egy kör alakú falemezem maradt, amiből még ajándékot készíthettem (sosem vásárolok ajándékot, mindig én csinálom őket).
Így született meg Thorin, a Hobbit hőse.
Kicsit csálé a tekintete, semmi árnyékolás nem látszik az arcán, vagy a ruháján, és valamilyen megmagyarázhatatlan ok folytán kivételesen sok pötty található rajta. Azonban ez volt az a pillanat, mikor rájöttem, hogy a pirográf nem csak díszítésre alkalmas.
Hamar belejöttem, és a kedvenc technikámmá vált. Sokkal gyorsabban megtanultam vele bánni, mint a ceruzával, vagy ecsettel, és már a második darabon már látható a fejlődés az árnyékolás tekintetében. A kép amúgy egy francia freerunnert ábrázol Assassin’s Creed jelmezben (Az eredménynek annyira megörültem, hogy neki is megmutattam a képet. Aranyos levelet írt válaszul 🙂
Ezután sokféle témában alkottam. Örök kedvencek a mandalák, melyek nagyon látványosak, ugyanakkor nagyon könnyen elkészíthetők. De az igazi kihívást nekem a portrék, egész alakos képek és városképek jelentik, ugyanis itt nem használhatom az indigó segítségét, hanem szabad kézzel, ceruzával kell előrajzolnom az ábrát. Az árnyékolás a legnehezebb, mivel pirográf esetén nincs igazán lehetőség a hibák javítására. Hihetetlenül bosszantó, amikor az ember órákat tölt el egy kép fölé görnyedve, aztán egy másodperccel tovább tartja rajta a pirográfot a fán, és máris szétégeti az ábrázolandó személy arcát.
Gyakori témám volt hazánk jellegzetes épületei, hídjai vagy épp random kastélyok a világból, de kedvenc sorozataim is. Amikor a „Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája” időszakomat éltem, odáig vetemedtem, hogy a főszereplőkről készített képet elküldtem a Dirköt játszó színésznek. Nagy meglepetés volt, mikor megpillantottam a képet a színész Twitter oldalán 🙂
Nem olyan régen pedig a Magyarországon sokáig forgató, egyik kedvenc színészem, Luke Evans is kapott egy képet. Azt nem tudom, valóban látta-e, ám a címre eljutott a csomag, mert három hónappal később jött egy levél, melynek címzését nagyon furának találtam. Aztán rájöttem, hogy az én kézírásomat látom. Bárki is adta fel, az általam küldött csomagról vágta le a címemet, és ragasztotta fel a borítékra, melyben egy autogramot találtam. Nagyon meglepődtem, mert nem kértem aláírást, csak egy ajándékot akartam adni, mert tudni illik az autogram kérésnek megvannak a szabályai, és én nem küldtem megcímzett és felbélyegzett válaszborítékot 😀
A leggyakrabban használt témám azonban a Vaják/Witcher. Nagy rajongója vagyok a könyveknek és a játékoknak is. A legnagyobb eddigi munkám egy több mint két hónapon át készült, 12 A/4-es rétegelt falemezből álló Witcher naptár volt, ahol minden hónapra jutott egy szereplő. A CD Projekt Red még díjazta is 🙂
A napokban pedig két másik alkotóval együtt lehetőségem volt részt venni a képeimmel egy kiállításon, mely régi általános iskolánk 60. évfordulójának alkalmából került megrendezésre. Pataki Luca olajfestményei és egyben vizsgamunkái mellett kiállításra kerültek Kis Márton fotói, az iskola jelenlegi tanulóinak alkotásai és 17 pirográffal készült képem is. A megnyitón a köszöntő és egy rövid bemutatkozás után meghallgathattuk az iskola énekkarának dalait, majd szétnéztünk a képek közt. Nagyon jó élmény volt találkozni, és elbeszélgetni régi tanáraimmal. Még lehetséges megrendelések is felmerültek.
Pataki Lucával
Ezzel párhuzamosan az ELTE művészeti ösztöndíjas hallgatójaként meghívást kaptam, mint kiállító az ELTE Bölcsész Napokra is, így képeim másik hányadát itt lehetett fellelni, és még jótékonykodásra is volt lehetőségem.
Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésed a technika iránt! Mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt.
Ha érdekelnek a képeim, itt megtalálhatjátok az összeset: https://tamarafaith.deviantart.com/gallery/
TOVÁBBÁ itt is megtalálsz:
https://www.facebook.com/alynne.webb/
https://www.instagram.com/alynne.webb/
https://moly.hu/tagok/alynne_webb
e-mail: alynne.webb@gmail.com
Legyen jó napotok!
Alynne
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: