A kedvenc könyveim

Sziasztok!

Jelenleg sajnos nincs időm olvasni, mivel buzgón készülök az államvizsgára, úgyhogy mintegy nosztalgiaként hoztam nektek egy ötös listát a kedvenc könyveimről, méghozzá öt műfajból válogatva. Néhol nagyon könnyű. Máshol nagyon nehéz volt egyetlen könyvet kiválasztani.

1. Fantasy

Andrzej Sapkowski Vaják sorozata.

A véletlennek köszönhető, hogy megismertem ezt a sorozatot. Születésnapom előtt kaptam a könyvutalványt, azzal a kéréssel, hogy mindenképpen legyen valami, amit a torta mellé tehetünk. Úgy sejtettem, nem lesz nehéz ennek eleget tenni, ám furcsamód semmi nem keltette fel igazán a figyelmemet. Aztán ráakadtam az első három Vaják könyvre, és felrémlett, hogy én már találkoztam a könyvsorozatra épülő The Witcher című játék trailerével, ami nagyon tetszett, így végül megvettem mind a három kötetet. Utána még vagy két évig pihentek a polcomon, mire újból kézbe vettem őket, és onnantól kezdve nem tudtam elszakadni tőlük.

Megragadott az a hatalmas, misztikumban, cselszövésekben gazdag világ, az egyéni sorsok, az a jellegzetes fekete humor, az aprólékosság, az érdekes nézőpontváltások és persze a szereplők. Ennyire még sosem imádtam szereplőket, és Sapkowski könyvei azért is állnak olyan közel hozzám, mert itt nem jellemző, hogy egyetlen szereplő „uralja” a regényt, mint mondjuk Brent Weeks Éjangyal trilógiájában Durzo Blint (akinek hiánya annyira megviselt, hogy a 2. részt nem olvastam el). A Vaják regényekben a mellékszereplők is, különösen Geralt, a szörnyvadász későbbi bajtársai egyszerűen imádni valók, igazi egyéniségek, és azt hiszem, ha csupán egy asztal körül ülnének, és 600 oldalon át beszélgetnének, én azt is örömmel olvasnám el.

Félve, de azért nagyon várom a filmsorozatot.

2. Krimi

Jeffery Deaver – Az illuzionista

Bevallom, krimit ritkán olvasok. Nincs ellenérzésem a műfajjal kapcsolatban, csak egyszerűen nem szokta felkelteni az érdeklődésemet. Kedvelem Agatha Christie könyveit, ám általában akkor olvasom őket, ha nyugalomra vágyom, hiszen nem kell kifejezetten aggódni a főszereplőért és a rejtély úgyis mindig megoldódik. Szintén szeretem a skandináv krimiket, de ezek sem fognak meg túlzottan, mert nem tudok kötődni a szereplőik iránt.

Az illuzionista viszont kivételt képez.

Miről szól?

„Lincoln Rhyme, a világ legjobb kriminológusa munkatársával és szeretőjével, Amelia Sachsszel ezúttal egy megállíthatatlannak tűnő gyilkos után nyomoz. Olyan rafinált gyilkost keresnek, akinek mindig akad egy újabb borzalmas trükk a tarsolyában. A Varázsló a nagy Houdini mutatványait másolva iszonyatos gyilkosságokkal próbálja becsapni őket, s minden egyes bűncselekménye során mind ördögibb fordulatokkal rukkol elő.”

Nagyon aprólékos, kidolgozott történet, hihetetlenül sok és nagyon élvezetes fordulattal. Különösen tetszett, hogy időnként az illuzionista szemszögéből is látni engedi az eseményeket. A szereplők szerethetők, és kínos, de még a gyilkost is megkedveltem 🙂

kép forrása

3. Horror

Grady Hendrix – Horrorstör

Tartalom: „Valami furcsa történik az Ohio állambeli, clevelandi Orsk bútoráruházban. A munkatársak reggelente megrongált Kjërring könyvespolcokra, törött Glans vizespoharakra, és szétvert Liripip gardróbokra bukkannak. A bevétel mélyponton, a biztonsági kamerák felvételein nem látni semmit, az üzletvezetőkön pedig kezd elhatalmasodni a pánik.”

Nagyon szeretem a horrorfilmeket, de kizárólag a természetfeletti témájúakat, és nem olyan régen tettem egy próbát a horror regényekkel is. Azt gondoltam, a könyvek nem lesznek képesek átadni a filmek által nyújtott hangulatot, de hatalmasat tévedtem. Különösen nagy meglepetés volt számomra a Horrorstör, hiszen horrorparódiaként tartják számon, s mégis a sok általam olvasott horror regény közül ez volt az egyetlen, melyből egyenesen sugárzott az a tipikus horroros, rendkívül nyomasztó hangulat. Az egyetlen hátránya a karakterek sablonossága, hiszen a középszerű horror filmek szereplői jelennek meg, így nem igazán lehet kötődni hozzájuk.

Maga a könyv teljesen úgy néz ki, mint egy IKEA katalógus, áruházi térképpel, szlogenekkel, s a fejezetcímek alatt a népszerű bútorok rajzai láthatók, melyek fejezetről-fejezetre egyre inkább átalakulnak különböző kínzóeszközökké. A forma, és a hangulat fogott meg leginkább, meg az elképzelés. Én nem szívesen bandukolnék az éjszaka közepén az IKEA sötét kiállítótereinek útvesztőjében!

kép forrása

4. Életrajzi regény ?

James Herriot összes könyve

Azért tettem oda azt a kérdőjelet, mert James Herriot regényeit nehéz egyetlen kategóriába besorolni.

Sokáig állatorvos akartam lenni. Persze ez a munka a legtöbb gyerek fejében megfordul, de én 11. osztályig kitartottam mellette, s talán ezek a könyvek járultak hozzá leginkább, hogy végül úgy döntöttem, nem ezt a hivatást választom.

Az író ugyanis állatorvosként dolgozott a yorkshire-i Thirskben, s regényeiben a munkájába, az eseteibe, a magánéletébe, az utazásaiba és a yorkshire-i farmerek életébe enged betekintést. Minden fejezet egy-egy különálló történet, melyeken hol bőg, hol megállíthatatlanul nevet az ember. Regényeit belengi az állatok iránti szeretete, az elhivatottsága és egyfajta melankolikus hangulat, mikor az átalakulófélben lévő vidéki életről ír.

Regényei azért is lettek a kedvenceim, mert nem csak az állatorvosi pálya szépségeit jelenítik meg, hanem a szerző őszintén ír a nehézségeiről, kudarcairól is.

kép forrása

5. Romantikus regények

Graeme Simsion – A Rosie projekt

Annak ellenére, hogy kifejezetten nem szeretem a romantikus regényeket, A Rosie projekt azonnal magával ragadott.

Tartalma: „Don Tillman, az Asperger-szindrómás, furcsa, mégis elbűvölő és igen sikeres genetikusprofesszor számos kudarc után arra a következtetésre jut, hogy agya nincs romantikára ,,drótozva”, noha szerinte logikusan ,,nők széles skáláját kellene vonzania”. Ám amikor idős szomszédasszonya, Daphne meggyőzi, hogy értékelje át a lehetőségeit, Don a maga rendezett, tényekre építő módján belefog a feleségprojektbe. Kidolgoz egy kérdőívet, amelynek segítségével megtalálhatja a tökéletes társat: azt a megbízható, absztinens, nem dohányzó nőt, aki beleillik fegyelmezett életébe… „

A regény nagyon meglepő volt számomra, hiszen bizonyos tekintetben hiteles, ugyanakkor elképesztően szórakoztató és fordulatos volt. Régóta nem nevettem ennyit egy könyvön.

Van azonban még egy pozitív dolog, ami meglepett az olvasáskor, de javítsatok ki, ha tévedek, elvégre régen olvastam! Ha a fülszövegben nem említenék a szindrómát, csak egy embert látnánk az átlagtól időnként eltérő szociális képességekkel. Kár a fülszövegért, mert a regény önmagában kerüli a címkézést. Feltűnt, hogy sem a mellékszereplők, sem a főszereplők nem hangsúlyozzák ki az Asperger-szindrómát, sőt a mellékszereplők igen pozitív hozzáállást közvetítenek.

kép forrása

Az itt felsorolt regényeken kívül persze rengeteg kedvencem akad még, de őket egy másik bejegyzésre tartogatom.

Legyen jó napotok!

Alynne

Addig is itt megtaláltok:

https://www.facebook.com/alynne.webb/

https://www.instagram.com/alynne.webb/

https://moly.hu/tagok/alynne_webb

e-mail: alynne.webb@gmail.com