Sziasztok!
Ti milyen könyveket szerettek olvasni nyáron?
Ami engem illet, én inkább a könnyedebb regényeket keresem ebben az évszakban. Sapkowski legújabb Vaják-kötete például már hosszú ideje itt ül a polcomon, és várja az őszt.
Most összegyűjtöttem három könyvet (régebbieket és nemrég megjelenteket), melyek szerintem kellemes kikapcsolódást nyújthatnak ebben a melegben.
Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja
Múlt nyáron akadt meg rajta a szemem, és tökéletes választásnak bizonyult. Mivel a könyvtárba járkálók táborát erősítem, megengedhetem magamnak, hogy véletlenszerűen válogassam össze a „könyvadagomat”. Számomra bevált taktika, hogy a különböző műfaji kategóriákból csukott szemmel választok, és amit egyszer leemelek a polcról, csak akkor kerül vissza oda, ha végeztem vele, sőt tartalmát sem nézem meg, míg haza nem érek. Ez a zsákbamacska módszer talán őrültségnek tűnik, de számtalanszor okozott már meglepetést, és mindössze két alkalommal csalódtam. A taktikám folytán nem befolyásol a regény borítója, ám „Penumbra úr nonstop könyvesboltja” esetén ez máshogy alakult: azonnal kiszúrtam a hangulatos, könyvekkel megrakott polcokat ábrázoló borítóját. Nem értek a betűtípusokhoz, ám a címhez használt változat engem leginkább azokra a motivációs táblácskákra emlékeztet, melyekkel lakberendezési boltokban találkoztam sokszor. Furcsa volt ezeket a betűket régiesebb háttéren látni, de ez a könyv elolvasása után mégsem olyan meglepő, hiszen a borító jól tükrözi a könyv hangulatát, a régi és a modern világ kapcsolatát. A megnyugtató, kellemes légkör keveredik az izgalommal, elvégre egy rejtély vár megfejtésre. Hogy miről szól?
„A Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást. De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv? Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek.”
Könyvek, modern technológia, nyomozás, barátság és halhatatlanság témája megfűszerezve nem kiemelkedő, de roppant mód szerethető karakterekkel. Az ember szinte vágyik rá, hogy ne csak olvasás útján legyen részese ennek a baráti körnek és kalandjaiknak.
Szerzőtársam, a szintén [bekezdés]-díjas Krausz Emma könyvét sem hagyhattam le a listámról.
A történet szerint: „Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.”
A témája komoly, életszerű, ám semmiképpen sem depresszív, így simán el tudom képzelni a regény olvasását strandon, nyaralás alkalmával. Én például kajakban ülve is szeretek olvasgatni, bár az Osztályképpel ilyet biztosan nem tennék, mert jellegzetessége, hogy nem hagyja, hogy letegyék. Nincs egyetlen unalmas pillanata, sem felesleges dialógusa, mialatt esélyed lenne felnézni a könyvből, és realizálni az előtted horgonyzó horgászcsónakot, ami felé nagy sebességgel közeledsz, sőt annyira várod, hogy tovább olvashasd, hogy a becsapódás pillanatában a regényt helyezed biztonságba az irataid helyett. (Nem is egyszer történt meg velem! 🙂 )
Központjában az elfogadás áll, nem csak a szerelemmel, hanem a gyásszal kapcsolatban is. A gyászfeldolgozás szintjei mellett megjelenik egy érdekes, feszültségekkel és elfojtással teli szülő-gyermek kapcsolat, és az elfogadó közösség képe is.
Amellett, hogy letehetetlennek bizonyult, az általam jól ismert helyszínek nosztalgikus volta plusz löketet adott a regény hangulatához.
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?
A történet szerint: „A hírhedt BERNADETTE FOX: A Microsoft csodagyermeke, Elgie Branch számára vidám, friss, tehetséges és kissé zűrös feleség. Az iskola előtt várakozó anyatársak szemében: fenyegetés. A tervezőmérnökök számára ő az építészforradalmár. A 15 éves Bee legjobb barátja, vagy egyszerűen csak: anyu. Egyszer csak fogja magát, és eltűnik. Beenek a világ végére kell utaznia, hogy megtalálja.”
A könyvvel kapcsolatban erőteljesen megoszlanak a vélemények, sőt kifejezetten a végletesség jellemző rájuk. A regény valóban csalóka, hiszen a borító és az ajánlások mind azt sugallják az olvasó számára, hogy egy nagyon könnyed, kacagtató történetre talált, melynek minden perce szórakoztató.
Ennek én is bedőltem, mikor olvasni kezdtem, és meglepetten tapasztaltam, hogy a humor csak a felszín, s a mélyben ott vannak a tragikus emberi sorsok, a kilátástalanság és a meg nem értettség.
A regény szerkezete különösen tetszett, ugyanis az egész történet levelekből, e-mailekből, SMS-ekből és különféle dokumentumokból áll össze, ám ennek ellenére jól követhető, és lehetőséget ad az események hátterében álló okok apránkénti felderítésére. Lassan, de nagyon élvezetesen építkezik, s tipikusan egy olyan regényről van szó, melynél öröm hosszan elidőzni.
Sok érdekes téma jelenik meg benne, de engem a tökéletes élet illúziója, az önfeláldozás, többszörösen terhelt kapcsolatok, az önbecsapás és a környezet elvárásainak való megfelelés fogott meg igazán.
Nem bántam meg, hogy mást kaptam, mint amire számítottam.
Remélem sikerült néhány ötletet adnom a nyár hátralévő részéhez 🙂
Jövő héten ismét jelentkezem.
Legyen jó napotok!
Alynne
Addig is itt megtaláltok:
https://www.facebook.com/alynne.webb/
https://www.instagram.com/alynne.webb/
https://moly.hu/tagok/alynne_webb
e-mail: alynne.webb@gmail.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: